A vitaminok kulcsfontosságú tápanyagok. Bár csak kis mennyiségre van szükség belőlük, a szervezet nem mindegyikből képes elegendőt előállítani. Ebben a cikkben a K-vitaminról lesz szó. Az elnevezése a véralvadás (koaguláció) német megfelelőjéből, a „Koagulation” szóból ered. 1934-ben fedezte fel a dán biokémikus, Henrik Dam, akit 1943-ban ezért Nobel-díjjal tüntettek ki. A K-vitamin több fontos funkciót is ellát.
K1-vitamin, fillokinon (természetes) – zsírban oldódik
K2-vitamin, menakinon (természetes) – zsírban oldódik
K3-vitamin, menadion (mesterséges) – vízben oldódik
A K1-vitamin megtalálható a zöld színű zöldségekben, úgymint a brokkoliban, spenótban, salátában, petrezselyemben és káposztában, továbbá a borsóban, avokádóban, sárgarépában, sajtban, vajban, tojásban, burgonyában, gyümölcsökben, bogyós gyümölcsökben is. Ez a vitamin ezenkívül jelen van az olívaolajban, a szójaolajban és a repceolajban is. Az élelmiszerekből származó zsírokkal azonban a K1-vitaminnak mindössze 5-10%-a szívódik fel a vérbe. Ezt követően K2-vitaminná alakul, amire ideális esetben a májban kerül sor. A K2-vitamint a vastagbélben található baktériumok termelik, de kisebb mennyiségben, mint azt korábban feltételeztük. A margarinok és más hidrogénezett növényi zsiradékok (hidrogénezett olajok) csökkenthetik a K2-vitamin felszívódását és élettani hatását. Az egyik olyan étel, amely K2-vitamint nagy mennyiségben tartalmaz, a „nattó” (párolt és fermentált szójabab), amely hagyományosan reggelire fogyasztott étel Japánban – „szamurájok eledelének” is nevezik. Úgy tartják, komoly szerepet játszik abban, hogy Japánban ilyen magas a várható átlagos élettartam.
A véralvadáshoz K2-vitaminra van szükség. A folyamat aktiváló enzimek többféle reakciójának segítségével történik, ezek a kalcium megkötésére is képesek.
A K2-vitamin csontozatban betöltött funkciója a következő enzimek segítségével valósul meg: oszteokalcin, MGP fehérje, Protein S és Gas6 fehérjék.
Az oszteokalcin a csontképző sejtekben, az oszteoblasztokban termelődik, és elengedhetetlen a működésükhöz. A fehérjét a D3-vitamin szabályozza. Az oszteokalcin az agyban is megtalálható. Elegendő oszteokalcin híján az agysejtek védtelenebbé válnak a kalcium hatásaival szemben.
Az ásványi kötés kialakulásához, a csontok mineralizációjához a gamma-karboxilezés nevű enzimreakció szükséges. A túl csekély mértékű, elégtelen karboxilezés növelheti a csontritkulás és a csonttörés kockázatát. A K2- és D3-vitaminok az oszteokalcin (ucOC) karboxilezése alatt lépnek kölcsönhatásba. Az MGP fehérje a csontszövet növekedéséhez és fejlődéséhez járul hozzá. Az MGP a kalcium lerakódását is megakadályozza mind a lágyszövetekben (például az artériák elmeszesedését), mind a porcokban (az ízületi porckopást).
K2-vitamin-hiány bármilyen korosztályban előfordulhat. Fontos, hogy a várandós nők K2- és K1-vitamint is szedjenek a terhesség ideje alatt. Az anyatej csak kis mennyiségben tartalmaz K-vitamint.
A napokig tartó éhezés és koplalás könnyen K2-vitamin-hiányhoz vezethet, ugyanis az csak néhány nap erejéig raktározódik el. A jótékony baktériumok (egészséges bélflóra) hiánya – amelyet okozhat például antibiotikum-kezelés – csökkenti a bélbaktériumok K-vitamin-termelését. Az egészségtelen étrendet követő életmód ugyancsak K-vitamin-hiányhoz vezethet.
A K-vitamin csonttörések megelőzésében betöltött fontos szerepére olyan vizsgálatok világítottak rá, mint például az Egyesült Államokban a Nurses’ Health Study, és amelyben igazolást nyert, hogy a kevés K1-vitamint fogyasztó emberek 30%-kal nagyobb eséllyel szenvednek csonttörést. A Framingham-vizsgálat szerint ellenben nincs összefüggés az étrendből származó K1-vitamin és az ásványi csontsűrűség (BMD), a csonterősség és csonttörések kockázata között. Másrészről viszont tudományos vizsgálatokkal bizonyították, hogy a K2-vitamin csökkenti a csontritkulás és a törések kockázatát. Különösen akkor, ha kalciummal és D3-vitaminnal együtt fogyasztjuk. Japánban, ahol az emberek a nattó nevű nemzeti ételüknek köszönhetően nagy mennyiségben fogyasztanak K2-vitamint, elenyésző számban diagnosztizálnak csontritkulást. A K2-vitamin a kalcium-anyagcsere normalizálásával a vesekövek kialakulását is segíthet megelőzni.
A K2-vitamin egy erőteljes antioxidáns, amely segíthet fellépni a gyulladásokkal szemben. A Japánban hagyományosan reggelire fogyasztott nattó erjesztett szójababból készül, és természetesen gazdag K2-vitaminban. Mielőtt azonban máris rohanna a legközelebbi bioboltba, tudnia kell, hogy a nattó egy ragacsos állagú és jellegzetes, szúrós szagú étel, amely egyesek számára kifejezetten orrfacsaró élményt nyújthat.
A szív- és érrendszeri betegségek kockázatának csökkentése szempontjából a K2-vitamin sokkal hatékonyabb, mint a K1-vitamin. Többek között a híres Rotterdam-tanulmány is kimutatta, hogy a vérrögök okozta elhalálozások kockázata K2-vitamin szedésével a felére csökkenthető. Az MGP az a fehérje, amely a leghatékonyabban képes megelőzni a lágyszövetek elmeszesedését, és ez a fehérje a K2-vitamintól függ. Különösen a vérerek rugalmas rostjainak nyújt védelmet az elmeszesedéssel szemben. A vérerek rugalmasságának csökkenésével párhuzamosan ugyanis nő a magas vérnyomás kialakulásának kockázata is. A K2-vitamin még az erekben már kialakult elmeszesedés mérsékléséhez is hozzájárulhat. Az is bizonyított, hogy ugyanez a hatás elérhető azzal is, ha valaki tokotrienol és fokhagyma formájában pótol E-vitamint. Gyakori, hogy egyidejűleg magnéziumhiány is jelentkezik, ami gátolja a kalcium felszívódását. A K2-vitaminra szükség van ahhoz, hogy a kalcium be tudjon épülni a csontszövetekbe, és hogy biztos ne a szív- és érrendszerben rakódjon le. Ez a D3-vitaminra is igaz, amelyből a legtöbb ember vérében túl kevés van, különösen a téli időszakban.
A K2-vitamin ajánlott napi adagja 90 mikrogramm a nők és 120 mikrogramm a férfiak számára.
